Nemrégiben olvastam egy tanulmányt a közbeeső alapnyelvek rekonstrukciójának kérdéséről. Az írás Csúcs Sándor tollából származik,
ezt osztom meg most a kedves olvasókkal.
Vágjunk hát bele:
ezt osztom meg most a kedves olvasókkal.
Vágjunk hát bele:
I.
Az alapnyelv a rokonnak tartott nyelvek közös előzménye. Az alapnyelv időben pár száz évig létezett nyelvállapot, amelyet a népcsoportok különválása előtt és után száz-kétszáz évig használtak a beszélők.
Az alapnyelvet a történeti összehasonlító módszer segítségével lehet rekonstruálni.
A kapott eredmény - vagyis az alapnyelvi rendszer és annak realitása ma is vita tárgyát képezi a finnugrisztikában.
Miért?
Az alapnyelv egy logikai rendszer, amelynek csak bizonyos elemeit ismerhetjük meg, a teljes létezett rendszert nem. Azonban a ma meglévő rokon nyelvek összehasonlításához egy szükséges kiindulási vagy nézőponttól függően - végpont.
Miért rekonstruálhatatlan "a tényleges alapnyelv a maga teljességében"?
"Egyrészt minden rekonstrukció azon alapul, amit a leány-nyelvek megőriztek az alapnyelvből. Nem lehet rekonstruálni azokat a szavakat, toldalékokat, szabályokat stb., amelyek egyik leány-nyelvben sem maradtak meg. ... A nyelv állandó változása és a változás visszafordíthatatlansága miatt viszont törvényszerű, hogy bizonyos idő elteltével az alapnyelv szavainak, toldalékainak, szabályainak egy része minden leány-nyelvből eltűnik."
"Másrészt minden természetes nyelvben vannak kivételek, szabálytalanságok, így a valaha ténylegesen létezett alapnyelvben is voltak. Ezek pedig nem rekonstruálhatók. Hiszen a rekonstrukció úgy történik, hogy a mai nyelvek összehasonlítása révén szabályszerűségeket, tendenciákat állapítunk meg, és ezek segítségével következtetünk az alapnyelvi viszonyokra."
Tehát, a fentiek szerint az alapnyelvi rendszerből kimaradnak azok az elmek, amelyek az idők során a leány-nyelvekből eltűntek, ezért fel nem lelhetők; és kimaradnak a szabálytalanságok is, ha hűek akarunk maradni a szabályszerű változás elvéhez.
II.
A szorosabb rokonságban lévő leány-nyelvek fejlődésének közös állomása. "Egyfajta pillanatfelvétel" az időben, amely az adott részrendszerekről való ismereteink összefoglalása.
Az uráli alapnyelvtől a mai uráli nyelvekig haladva több ilyen közbeeső (relatív) alapnyelvet lehet felállítani. Ezek: finnugor, finn-permi, finn-volgai, korai közfinn, közfinn, ugor, obi-ugor, szamojéd, déli szamojéd, északi szamojéd.
A közbeeső alapnyelvek felállítása szükségszerű, mivel így tudunk következtetni a nyelvcsaládon belül arra, hogy "több nyelv szűkebb csoportot alkot". Ennek bizonyítéka, ha ezekben a nyelvekben közös újításokat találunk. Némely esetben azonban az archaikus elemek is meggyőzőek lehetnek.
A közbeeső alapnyelvek rekonstrukciójának módszertani alapelvei:
"1. A közbeeső alapnyelvet két irányból kell megközelíteni, egyrészt a mai nyelvek, másrészt a korábbi alapnyelvek felől. A kétféle megközelítés eredményeinek összeegyeztethetőnek kell lenniük.
2. Ha egy nyelvi elem minden leány-nyelvben megvan, és nem bizonyítható, hogy a nyelvek különéletében történt külső hatás vagy párhuzamos fejlődés eredménye, akkor az alapnyelvre (én: közbeeső alapnyelvre) is rekonstruálandó."
Csúcs Sándor szerint a következő évek feladata "a közbeeső alapnyelvek rekonstruálása, majd ezek alapján egy új, korszerű uráli összehasonlító nyelvtan megírása."
Csúcs Sándor: A közbeeső alapnyelvek rekonstrukciójáról, in: FUD 14. Debrecen, 2007. 11-21.
(Megj.: Amikor megjelenik elekronikusan is, beteszem a linket)