Sólyom László beszéde - összefoglaló
A köszöntések után Sólyom röviden ismerteti a magyarok helyzetét a finnugorok között, és megemlíti az állammal nem rendelkező finnugorság veszélyeztetett helyzetét, létszámcsökkenését. Sólyom szerint a kis népek kultúraváltása elkerülhetetlen: "a kérdés, hogyan tudják ezt megoldani a kis népek úgy, hogy ne legyen belőle kultúravesztés".
A ma államisággal rendelkező finnugorok több ilyen kultúraváltást éltek meg, mindemellett sikerült megtartaniuk identitásukat és nyelvüket. A kis finnugoroknak manapság bonyolultabb körülményekkel kell szembenézniük. Sólyom szerint mi magyarok át tudjuk érezni a veszélyeztetett helyzetet, mivel "három és fél millió magyar került a 20. század békeszerződései folytán más – szomszédos – államba". S ha rájuk gondolunk, alapvetően felmerül a nyelv, a kultúra, az iskoláztatás kérdése.
Sólyom pozitívnak véli, hogy az Oroszország - EU dialógusába bekerült a kisebbségek, s ezzel együtt a finnugorok helyzetének folyamatos figyelemmel kísérése. Sőt, az EU központi költségvetése 2,5 millió eurót különített el a finnugorok oktatási, nyelvi és kultúrális helyzetének fejlesztésére, és a civil társadalom támogatására.
Aztán röviden megemlékezik a kutatókról, akik mindvégig figyelemmel kísérték a kis népek életét. Név szerint említi Reguly Antalt, aki a 19. században gyűjtött fontos, és máig értékes folklorisztikai, nyelvi és egyéb adatokat a hantikról és a manysikról. Sólyom hangsúlyozza, hogy a mai világban már nem elég a néprajzi érdeklődés, hanem olyan intézményrendszerre van szükség, amely nélkülözhetetlen a társadalmak működése szempontjából. Ilyen intézményként említi meg a nemzeti nyelvű iskolát, mint a későbbi (anyanyelven is választékosan beszélő) értelmiségi réteg kinevelésének egyik eszközét, mivel "rajtuk múlik, hogy ezek a finnugor nyelvek betöltik-e majd a regionális államnyelv szerepét. A nyelv vállalása az identitás állandó, nyilvános vállalása – amely nem vonul vissza a saját ünnepekre és saját körbe". Reméli, hogy ezek a kérdések megvitatásra kerülnek a kongresszuson.
Ezután rátér az iparosítás - iparosodás okozta következményekre: környezetszennyezés, egészségre ártalmas radioaktivitás, hagyományos életmód eltűnése. Szerinte megoldást jelenthet a természetközeli gazdálkodás modern formáinak támogatása.
A problémák után a kölcsönösségről kívánt szólni. Hangsúlyozta, hogy "szükség van arra, hogy az egész finnugorság, annak minden ága helyzetéről mindegyik nép tájékozott legyen, s ezt magunk is segítsük. Ezért hozta létre Magyarország a „Collegium Fenno-Ugricum”-ot, és szorgalmazza annak európai uniós támogatását". Ez az intézmény mindenki számára elérhetővé teszi az ismereteket, és segíti a közép- és hosszútávú programok létrejöttét és megvalósítását. E program keretében - magyar kezdeményezésre - jöttek már létre a népek önmegismerése céljából kétnyelvű (oroszul és az adott nép nyelvén) tudományos-népszerűsítő kismonográfiák.
Ez után megemlítette a kulturális mellett a gazdasági segítséget is, amelyet Magyarország a kis finnugoroknak nyújt: pl. "évente 10 ösztöndíjat adunk finnugor egyetemistáknak bármely magyar egyetemen való tanulásra" és támogatják a civil szervezetek és múzeumok közti kapcsolatokat.
A beszédet az alábbi bejelentéssel zárta: "Bejelentem, hogy Magyarország 2012-ben örömmel vállalja a Finnugor Népek VI. Világkongresszusának megrendezését."
A beszéd teljes szövegéért katt ide:
www.keh.hu/keh/20080628finnugor_vilagkongresszus.html
