Komiföldön Szavin-szótár és művek többkötetes megjelentetését tervezik
Hangzott el az igény "Az egyén szerepe a nemzeti kultúrák kialakulásában és fejlődésében" című összorosz gyakorlati-tudományos konferencián, amelyet Sziktivkarban rendeztek meg november 19-20-án Viktor Szavin születésének 120. évfordulója alkalmából.
A rendezvényen kb. negyvenen vettek részt, főként irodalmárok, nyelvészek, néprajzkutatók és történészek Sziktivkarból, Joskar-Olából, Izsevszkből és Finnországból.
Az előadások Viktor Szavin életéről, irodalmi munkásságáról és munkásságának a folklórban betöltött szerepéről szóltak.
A konferencia szervezője - Tatyana Kuznyecova véleménye szerint e rendezvény arra is rámutatott, hogy a Szavin életmű kutatásában új szakasz kezdődött, leginkább azáltal, hogy eddig ismeretlen archív anyagok vizsgálatára nyílt lehetőség.
A konferencia záróakkordjaként a résztvevők határozatba foglalták a rendezvényen elhangzott előadások megjelentetésének és Szavin megzenésített versei kiadásának szükségességét, amelyet a következő évre terveznek. Felhívták a figyelmet arra is, hogy Sziktivkarban nincs olyan múzeum, amely Szavinnal foglalkozna. A kutatók javasolták a Komi Kulturális Minisztériumnak, hogy támogassa a szerző műveiből készült színdarabok színre vitelét a komi színházakban.
www.finugor.ru/
Kicsoda Viktor Szavin?
"A nyobdini járásból való Nyobdinsza Vittort (családi nevén Viktor Szavint) (1888−1943) faluhelyen még ma is „a mi Vittorunk”-ként emlegetik az öregek. Típusa az őstehetségnek, akit nem iskolái, hanem igen küzdelmes, szépen felívelő, majd tragikusan megszakadó életútja formált jelentős alkotóvá. Noha 1904-ben tanítói képesítést nyer, tanítóként sehol sem tudott elhelyezkedni, s a legkülönfélébb kétkezi foglalkozásokat űzve, időnkint inaskodva, még Ukrajnát is megjárta, ahonnan csak 1918-ban tér vissza szülőföldjére. A zürjénség felemelésének egyik legfáradhatatlanabb harcosa lesz, a forradalom szülte új zürjén irodalom egyik legsokoldalúbb, legötletdúsabb művelője. Igazi közéleti költő, aki állandóan lobog, nem ismeri a megnyugvást, s csak ritka pillanatokban ad teret szubjektív gondjainak. Alig van olyan területe az irodalomnak, amelyen ne hagyott volna nyomot, nevét azonban elsősorban költészete és drámaírói munkássága tette felejthetetlenné minden zürjén számára. Energikus, erőteljes, férfias lírája tettre késztető, optimista, „előre tekint”, ahogy egy versében is mondja. Az új rend szolgálatára szólít, s a szülőföld szeretetére nevel.
A zürjén irodalomban drámái jelentik a legnagyobb értéket, előtte sem, utána sem akadt olyan művelője e műfajnak, aki drámai vénában, atmoszféra- és szituációteremtésben, a konfliktusok kibontásában, a dikciók élességében, szellemességében és szatirikus erőben megközelítette volna. Valójában és elsősorban a színházé volt ő, író, dramaturg, rendező és színész is egyidejűleg. Mintegy harminc színműve közül néhányat újra és újra felújít a sziktivkári zürjén színház, a nézők ezreinek kívánságára gyakran szerepel valamelyik darabja a sziktivkári televízió képernyőjén is. Drámáinak legjellemzőbb sajátossága ízig-vérig nemzeti mivoltuk, tősgyökeres zürjén nyelvük, világlátásuk. Mindez lefordíthatatlanná teszi őket idegen nyelvre. (Bizonyítékul egy igen népszerű, de ugyancsak lefordíthatatlan szavakkal, szójátékokkal és kifejezésekkel megírt verse szolgál, az ügyefogyott legényt megjelenítő „Tuturutu Szemö” című, amelyet megközelítőleg „Plömplömplöm Szemő”-ként lehetne visszaadni.) A vígjáték kétségkívül erősebb oldala, de az élet komorabb jeleneteit is hatásosan állítja színpadra, s képes a múlt megjelenítésére is. Az a tény, hogy művei többsége falun játszódik, vagy legalább is kapcsolatban áll a faluval és lakosaival, az egykori város nélküli zürjén földön felnövekedett író esetében természetes, csakis ott mozog otthonosan, esze is, szavajárása is a zürjén paraszté."
